Az írok élete nehéz. Összeegyeztetni a teendőiket, barátaikat, családjukat a munkát/ iskolát az írás nehézségeivel. Hiszen már maguk az írok is szeszélyes, elvont személyiségek. Kicsit valahogy mindig kilógnak a társadalomból. Egyszerre vezeti őket az érzelmeik és az eszük. Szinte egész lényük ellentétes.
Mint már az bizonyára irodalomból tanultátok, az írók/költök élete változékony, szenvedélyes, tele csalódással, drámával és ellenségekkel. Az életük nehéz tele problémával és akadályokkal…
Persze tudom hogy ha ebbe így most bele gondolunk, senki sem vágyik rá igazán. És még is ha valakiben ott lakozik ez a tehetség akkor lehetetlen elfojtani. Persze nem fog egyből sikeres íróvá válni, de akkor is rengeteg ember volt a múltban akik csak a „fiókjuknak” írtak. A mai embernek legalább ilyen szinten könnyebb dolga van. Hisz a világhálón bárki kiteheti írását amit bárki elolvashat és mindezt névtelenül.
Na de vissza térve, az írókat a múltban kortársaik nagyon ritkán becsültek meg, manapság ezen a téren is javult a dolog. Rengeteg tehetséges írót köszönthetünk és újabb és újabb felfedezetek jelennek meg.
Én személy szerint imádok írni. Nem tudom hogy jól csinálom e, mindenesetre van jó néhány lelkes olvasóm akik elhalmoznak dicséretekkel. Nem hiszem hogy valóban vannak nagyszerű vagy jó írók. Szerintem nem az a fontos hogy milyen formában írsz, hanem hogy milyen témát választasz hogy kimered e fejezni a saját véleményed, hogy mersz e teljes szívedből, teljes lelkeddel mindent beleadva írni… mert ha igen akkor már nagyszerű író vagy!
Rosalye Blake.
